HTML

Linkblog

Egy kezdő futó megpróbáltatásai

Ez a blog hivatott beszámolni minden gyötrelmemről, amin keresztülküzdve magam, végül nulla tapasztalatról indulva 2 éves terv eredményeként lefutom a maratoni távot. Az óra ketyeg. A határidő vészesen közeleg. 2011 szeptember. Tik-tak-tik-tak.

Friss topikok

  • Gzsolt: Igen nos szerencses esetben csak a blog-bejegyzesek maradtak volna el, de sajnalatos modon az edze... (2011.02.07. 05:50) Fél vegyes
  • vörös g: Ugye, hogy ugye?! Kis élet= kis örömök. Én már annak is örülök, hogy reggelenete betalálok a mátr... (2010.09.18. 11:09) Megcsináltam!
  • vörös g: Ember, küzdj és bízva bzzál!! (2010.09.18. 11:04) Közlekedésmatek
  • vörös g: Jaj, jaj, jaj! Nagy a baj! Szegény, szerencsétlen! Javaslom látogass Puszira és állj meg a kapumba... (2010.09.18. 11:03) Világ Terhei
  • Gzsolt: A Kusturica film nekem is eszembe jutott, de egyenlőre ezekről a magasságokról még ábrándozni sem ... (2010.09.14. 10:58) Másodállás

Fél vegyes

2010.09.15. 00:30 Gzsolt

Kétséget kizárólag mindenkinek egészen más asszociációja támad majd ezen cím olvastán mint amiről jelen bejegyzés valójában szólni fog. Történt ugyanis, hogy egy reggelen (tegnap) az ébresztő szűnni nem akaró pityegését követően kikászálódtam az ágyból és a nekiláttam a szokásos rutinnak: Meglátogattam a mosdó mosdásra és nem mosdásra szánt részét, majd miután magamhoz vettem az antioxidáns tablettámat, magamra öltöttem „munkaruhámat”, lementem a sarki kocsmába, hogy megigyam … és itt tér el a történet. Mert ugye nem a sarki kocsmába tértem be elfogyasztani a fél vegyest. Hanem a futást gyakorlandó, kerékpárra pattantam. (Az a baj, hogy a kerékpár annyira csábító minden reggel, hogy nem tudok neki ellenállni. Majd igyekszem ezt az affért mások előtt titokban tartani.) Amikor már félúton jártam a sziget felé kikristályosodni látszott a megoldás, hogyan lehetne titkos szeretőmmel (kerékpárommal) is megtartani viszonyunkat és az elkötelezettségemnek is eleget tenni. „Mi lenne, ha elmennék a Margit-szigetre. Ott lezárnám a kerékpárt. Futnék egy kört. Majd visszaülnék a kerékpárra és hazamennék.” Igazán jól hangzott. Mind a futás, mind pedig a kerékpározás boldog volt. A tervbe természetesen apró hiba csúszott. Egy teljes sziget kört csak a félistenek képesek lefutni, és az én (még) nem vagyok, ezért a sziget felénél vissza kell fordulnom, hogy a kerékpáromnál leheljem ki utolsó leheletemet. Egy fél szigetkör. Hát ilyen az én fél vegyesem.

Persze hazaérkezve örömmel nyugtáztam, hogy sikerült életem első „threesome”-ján részt vennem. Kerékpározás, futás és Én egy reggelen!

2 komment

Antioxidáns

2010.09.14. 00:00 Gzsolt

Aki régebb óta ismer, tudhatja, hogy bár a futás elsődleges célja számomra nem a súlyvesztés, hanem egy életcél megvalósítása. Mégis … Ennek folyományaként, mint egy nem várt mellékhatás, tünet fellép majd a kívánt testsúlycsökkenés. Persze arról senki nem számolt be korábban, hogy mindezeken felül folyamatos éhségérzet, szédülés és rendszeres légszomj is fellép majd az edzések során. Bár a légszomj esetében azért másra is gyanakszom.

Egy korábbi részemről sikeresnek nem mondható Turbó Diéta formájában alakot öltő „fogyjunk le, változtassunk életet” elhatározás melléktermékeként ott díszeleg egy 60 darabos antioxidáns fiola konyhaszekrényemen. Miután arcátlanul nagy összeget kértek érte, megválni tőle nem szerettem volna, azonban azt beláttam, hogy két falat sült csülök között meglehetősen mókásan hat bevenni. Így csak gyűlt rajta a por. ( Még szerencse, hogy áldott kezű Marian takarítónőm ezt a folyamatot kéthetente megállított és a gyülekezést feloszlatta. Ez nem demokrácia, itt nincs gyülekezési szabadság.) Szóval ez az üveg minden reggel az arcomba mosolygott, hogy kaján vigyorral az orrom alá dörgölje rászedhetőségemet. A most következő mondattal tudom, sokan nem értenek egyet, de: Mivel balek nem szeretek lenni, azon voltam, hogy letöröljem a fiola arcáról mosolyát. Így hát reggelente elkezdtem lecsavarni a tetejét és egy-egy szem tablettával megkurtítani tartalmát. Itt lép be a képbe a korábban már részletezett mellékhatás. Lehet, hogy azért van légszomjam, mert az antioxidánst szedem? Azért hívják ANTI oxidánsnak mert megvonja tőlem „a zoxigént”? Persze igyekszem ennek is a jó oldalát nézni, ha én kevesebb oxigént fogyasztok, akkor a szigeten velem együtt futóknak több jut. Így viszont nem meglepő, hogy az ő teljesítményük jobb is. Ekkor viszont jogosan merül fel a kérdés, ki fog tablettát szedni az én teljesítményemért? Esetleg? Valaki? Önként jelentkező?

Szólj hozzá!

Másodállás

2010.09.13. 00:00 Gzsolt

Ma reggeli kerékpározásom során érdekes észrevételt tettem. A folyamatos testmozgásom, melynek elsődleges célja a Maraton lefutása, egyéb mást célt is nagyszerűen szolgál. Ínséges időkben, amikor a gazdasági világválság hullámai egészen az informatikai osztály emeletéig is felérnek kifejezetten hasznos, ha az ember egy másik lehetőleg idény jellegű munkával is képes kiegészíteni jövedelmét. Nos a reggeli futás és kerékpározás hatására farpofáim oly fizikai kondícióba kerülnek, hogy lassan diót lehet velük törni. Különösen nagy öröm ezt konstatálni éppen így a szezonkezdete előtt. Már el is képzeltem magam amint hideg téli estéken a fonóban roppantgatom össze a különböző csonthéjúak terméseit. A termelékenység növelése érdekében lehet, hogy hasamat is megdolgozom és akkor az izombordák között egyszerre akár fél kiló mogyoró megtisztítása is lehetségessé válik. Hogy is mérik a pucolt dió kilóját manapság?

4 komment

Jó és rossz ötletek

2010.09.09. 00:00 Gzsolt

Mindenki életében vannak jó és kevésbé jó ötletek. Ma reggel valahogy kevésbé éreztem magam elhívatottnak a futás teljesítése terén, de gondoltam, majd ha elkezdem, jó ötletnek fogom tartani. Nos. Tévedtem. Az első lépéseket követően egyértelművé vált számomra, hogy ez rossz. Sebaj ha mar Ray Charles szavaival élve „Hit the road Jack” eseménye következett be gondoltam teljesítem a távot. Egészen 1 km-ig voltam képes a futás látszatát kelteni, amikor is a lábszáram erős görcsölésére hivatkozva felmentést adtam magamnak. Na, nem minden alól csak a futás volt mellőzhető, a táv nem. El is sétáltam annak rendje és módja szerint a fordulópontig. Lépteimet visszafelé szaporázva felrémlett bennem, hogy úgy 200 m-re az úttól van egy tó, amire ragyogó kilátás nyílik egy sziklaszirtről. Gondoltam megnézem. A látvány elém tárulását követően meggyőződésemmé vált, hogy ez egy nagyszerű ötlet volt. Látómezőmtől kicsit balra egy lépcső kanyargózott le a tó partjára. „Mi lenne, ha lemennék a tóhoz” és már lépcsőztem is le a kicsit rozoga lépcsőn. „Ha már itt vagyok, miért ne ússzak egyet?” A gondolatot azonnal tett követte. Bújtam ki minden ruhadarabomból, hogy amint a természet teremtett megmártózhassam a vízben. Úgy csípő magasságában egészen biztos voltam benne, hogy ez nem egy jó ötlet. Amikor a hullámok a nyakamat nyaldosták, hirtelen ordításra lettem figyelmes s a tó körül vándorútjukra gyülekező vadludak egyszerre rebbentek fel. Kisvártatva fagyott agyam felismerte, hogy az én torkomból távoztak a vadvilágra rémületet hozó hangok, így hát két jégkockát mint béklyót a lábamon cipelve már fordultam is a part felé. Ekkor már tudtam, hogy ez egy borzalmas ötlet volt. De különösen akkor vált határozottá ez a vélemény, amikor meztelen, jégbefagyott talpammal valamennyi a parton található lombhullató fa levelét sikerült összegyűjtenem két lépéssel. El is tűnődtem rajta, hogy talán valami avarmágnes lehet a lábamban. Minden esetre nem fogtam hozzá felkutatni a mágnest, sokkal inkább iparkodtam, hogy mihamarabb ismét meleg ruhadarabok és ne a reggeli szellő fogja körül testemet. Rövid kapaszkodó megmászása után hazaértem Hannu-ékhoz és elképedt arcukat látva „Te belementél a tóba? Ilyenkor?” vált világossá számomra, hogy nem minden ötletem briliáns. Csak egy kettő. De azok már megvoltak 20 éves koromig.

Ha esetleg érdekel valakit akkor a mellékelt képen látható a szirt is és a tó is, egy nyári felvételen.

Szólj hozzá!

Címkék: futás

Aggodalom

2010.09.08. 00:00 Gzsolt

Szeretnék megnyugtatni minden kedves érdeklődőt, hogy aggodalomra semmi ok. Igaz hogy az elmúlt napok során tejesítettem 7 km-t futva (részletekben, csekken befizetve) valamint tegnap este Hannu szíves invitálásának eleget téve 3 km dombra fel dombról le homoktalicskázást. Ez utóbbi sajnos, elveszett a Garmin GPS óra ködében ezért bizonyítani, dokumentumokkal alátámasztani nem vagyok képes. Pedig a mérési adatok szerint több mint 3 km-t gyalogoltam, mindezt 167-es átlagos pulzussal. Az óra szerint ez 90% terheltség volt. Itt nyílván számítási hiba van, én legalább 115%-nak éreztem. Ebből kifolyólag tegnap sikerült elérném a zéró kalória egyenleget. A futás mindössze 317 kalóriáját megfejeltem a talicskázás 828-ával, s a káros anyag bebocsájtást saláták és fehérje formájában (szerintem) sikerült 1100 kalória alatt tartani. Kicsit gyanús is, hogy mostanában a ham-lett kifejezetten ízletesnek, csaknem mennyei mannának számít. Mindez persze említésre sem méltó, hacsak az ember fia arra nem ébred, hogy egy lyukkal beljebb kell csatolnia az óraszíjat. A nadrágom övével ilyen bátor cselekedeteket még nem merek megkockáztatni. (Igaz nem is tudnám.)

Ezúton szeretnék mindenkit megkérni, ha találkozik velem nyugodtan köszönjön. Nem önmagam árnyéka érkezett meg hanem én magam. A férfiakat megkérném a túl erős kézfogás mellőzésére, a nőket pedig a bátorító ölelésre.

2 komment

Laza Kapcsolat

2010.09.07. 00:00 Gzsolt

Elképzelhetőnek tarom, hogy minden kitartás csak két napig tart (igaz ennek ha dzsigoló lennék nem örülnék), éppen ezért ma az utolsó nap lelkesedéséből merítve ismét a Töölönlahti körbefutásán fáradoztam. Igaz ma már nem éreztem magamban a biztos siker lehetőségét. Különösen azért nem mert combomban eddig még soha nem tapasztalt helyeken is izomláz volt észlelhető. Mivel ez, az izomrostokban bekövetkezett mikroszkopikus szakadásoknak tudható be (Aki a tejsavra gyanakodott az tévedett. Az már ideét múlt teória. Legalább 2 hónapja más érvényes) gondolkoznom is kellett, hogy akarom-e a mikroszkopikus méretről a szabad szemmel látható kategóriába tornászni szakadásaimat, félve attól, hogy futás közben egyszerűen csak lefittyen combizmom. Ismertek. Ilyen kis apróságok nem állhatják utamat, csak betonfal és a légszomj. Így hát futásnak eredtem. Úgy 800 méter megtétele múltán csendesedett el bennem a fájdalomtól ordítás annyira, hogy képes voltam meghallani gondolataimat is. Ekkor azonban egészen új receptorok jelzéseire lettem figyelmes. Egy régi ismerős jelentkezett. Nem, nem a fecskék. Különben is már ősz van, ilyenkor „V” alakban elszállnak délre. Mivel a vadludak a barátaik.

Ezzel az ismerőssel, a bőrömmel jó ideje eltávolodtunk egymástól, lévén egy harmadik személy furakodott közénk. Kapcsolatunk oly annyira meglazult, hogy a most végzett sporttevékenység során sem szándékozik velem együtt mozogni. Minden lépésemet csak késedelmesen követi és lépésem földbe csapódását követően enyhe rezgéssel tudatja velem egyet nem értését. Még szerencse, hogy idejében kapcsoltam. A közénk furakodott hájjal szakítani szándékozom, bár ez egy viharos és élvezetekben bővelkedő kapcsolat volt még sincs benne számomra perspektíva, ha csak a szívinfarktus nem tekinthető annak. Inkább fűzném ismét szorosabbra viszonyomat bőrömmel, ha még ő is úgy gondolja. Remélem, hamarosan kinyilatkoztatja szándékát, egy kis közeledéssel, mert a csalogató édességek bármikor kaphatók egy szenvedélyes viszonyra, a saláták pedig nagyon nehezen - leginkább sehogy sem - képesek feledtetni egy krémes tiramisu kehely édes tartalmát.

Szólj hozzá!

Címkék: kondíció futás

Megcsináltam!

2010.09.06. 00:00 Gzsolt

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek erre. Emlékszem vágyakozó pillantásaimra gyaloglásaim során, amikor a mellettem elfutók távolba vesző alakja után tekintve sóvárogtam az általuk nyújtani tudott teljesítményre. És elérkezett a nap! Ma lefutottam életem első Töölönlahti-i körét. Igaz mindössze 2,3 km-ről van szó. Mégis… Folyamatosan, megállás nélkül, kocogva körbeértem. Valahogy már a szálloda recepciójának elhagyását követően éreztem ma valami nagy dolgot fogok véghezvinni. Visszaérkezésemkor igazi, őszinte örömet éreztem. Ha ilyen egy kis ember kis célját teljesíteni milyen lehet megnyerni egy versenyt? Kezdem érteni a meghatottságukat. A következő cél a szigetkör. Az 5,3 km. De egyenlőre ennek is sokáig örülni fogok.

1 komment

Címkék: futás

Közlekedésmatek

2010.09.02. 00:00 Gzsolt

 A szeptember 1-i lendület még tart. Ki tudja meddig még, ezért hát meglovagoltam. Na meg persze a kerékpáromat is.

Ma Reggel meglepő fordulatként a Margit-híd egészen jól járható volt. Éppen ezért a szigetre való bejutás sem okozott nagyobb nehézséget leszámítva azon apróságot, hogy a gyalogosok minduntalan lassításra kárhoztattak. Most természetesen magamra zúdítottam valamennyi gyalogos haragját, amiért nyilvánosan felvállaltam, hogy nem szálltam le kerékpáromról az átkelés során. Igen töredelmesen bevallom így tettem. Persze ha kiszámoljuk, hogy egy gyalogos nyugodt sétálás közben mintegy 80 cm-t használ el. Egy kerékpár kormány 75-80 cm hosszú így a kerékpáron ülő ember pont elfér a gyalogos nyomvonalában. Viszont ha arra kárhoztatjuk, hogy "szájjonle", akkor a saját sétáló szélessége (80 cm) összeadódik a kormány fesztávjának felével 37,5 – 40 cm, ami akárhogy is vesszük 120 cm körül van. Kérdem én mi a jó abban, ha az egyébként jó esetben 180 cm széles korlátok közti útból egy kerékpárját toló emberrel elhasználjuk a tér több mint felét? Különösen érdekesen alakul ez a híd és a sziget összekötő szakaszán. Itt még gyalogosan is összeér az emberek válla. De persze érthető okokból. Ha ugyanis a korlátot nem tennék fel a járdára, akkor a művezető nem tudna autóval jönni munkába. Márpedig az nem várható el tőle, hogy gyalogoljon. Azon a keskeny járdán?!

5 komment

Címkék: kerékpár

Világ Terhei

2010.09.01. 00:00 Gzsolt

Persze mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy hős alkat. Nem duzzadnak izomtól pólóim, szám sarkából nem lóg cigaretta és merem remélni, hogy csökevényes agyam nagyobb egy borsószemnél, de legalább Rambo-ét meghaladja. Mégis szomorú a felismerés, hogy ismert világunk megmentését a tér idő kontinum stabilitását fel kell adjam személyes érdekeim, vagy legalább is vélt egészségem megóvása érdekében.

Történt ugyanis, hogy ma reggel épelméjűségemet megkérdőjelező gondolattól vezérelve, olthatatlan vágyat éreztem egy kis kerékpározásra. Természetesen ez az olthatatlan vágy csak a szundi gomb négyszeri megnyomását követően gerjedt, de akkor is ott volt, érezhető volt jelenléte. Bár csak feledni tudtam volna.
A túra egyébként rövidre sikerült. Hegedűs Gyula – felső rakpart – Margit híd – Sziget (csak is északi irányba) – Árpád híd – Nemzeti Vagyonkezelő – Hegedűs Gyula.

Az útvonalat látva jogosan merülhet fel bennetek a kérdés vajon miért kerestem fel a Nemzeti Vagyonkezelőt. Nos, a válasz nagyon egyszerű. Mivel a már második napja edzem ismét és képes vagyok egyhuzamban megállás nélkül teljesíteni 7 km-t, jogosan érzem, hogy teljesítményem nemzeti kincs. Ezért hát sorban álltam, hogy lajstromba vegyenek. Holnap vissza kell mennem, hogy fotót készíthessenek, mert képem közvetlen a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata mellé kerül majd. Egy apró kellemetlenséggel sajnos számolnom kell. Mivel a gyakorlat beigazolta, hogy az öntapadós leltári azonosító folyton leesik ezért a tetoválást javasolták egy eldugott, mások által nagyon ritkán látott helyre. Még gondolkozom, hogy valóban szeretnék-e nemzeti kincs lenni.  

3 komment

Tér Idő Kontinum

2010.05.27. 00:00 Gzsolt

A mai bejegyzést egy tetszőlegesen kiválasztott forma 1-es pilóta, tetszőleges szabadedzését követő, száját biztosan elhagyó mondattal kezdeném. A most felcsendülő mondat nélkül nem telhet el forma 1-es hétvége, s mivel a napokban ránk köszönő is az lesz, gondoltam leveszem ezt a terhet a fiúk válláról. Hangozzon hát fel a várva várt mondat: „jó irányba haladunk, de még rengeteg munka áll előttünk, hogy megvalósítsuk terveinket”.

Mondandóm alátámasztása végett, s hogy a kedves olvasó érezze is, idézetem nem csak égbekiáltott szó, az alant következő sorokkal bizonyítanám is tényszerűségét. Ez utóbbit sajnos „sporttársaim” rendszeresen elfelejtenek megtenni.
Ma reggel a hívogató, hűvös, szemerkélő esőstől nedves reggelnek nem bírván ellenállni magamra öltöttem cicanadrágomat és a már korábban egekig magasztalt pólómat. Az épület elhagyását követve óra bekapcsol, s amíg a rejtelmes GPS jelek testem lokalizálásán fáradoztak elindítottam az iPod-ot. Mivel a test edzésén kívül a szellem épülésére is igyekszem figyelmet fordítani mai választásom Choelo – tizenegy perc című hangos könyvére esett. (Ezúton is köszönet István bátyámnak). Az iPod-os bíbelődés meghozta gyümölcsét és már ott is díszelgett órámon a GPS jel. Habozás nélkül indítottam is a stoppert mielőtt értékes mérési eredményeket veszítek. Az idő rövidségére való tekintettel, gondoltam ma a futást erőltetem és rövid séta után, hamar lépteim szaporázásba kezdetem, ami egész a futásig gyorsult. Az igaz, hogy a hangoskönyv ritmusa, különösen Choelo ezen műve) nem ér fel egy Metalica koncertfelvétellel, de azért így is képes voltam 500 métert egyfolytában lefutni. Hatalmas előrelépés. Legalább is számomra. A kör további részében sétáltam, futottam, sétáltam, futottam. Egyszóval megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból. S hogy ez mennyire sikerült csak a szállodába való visszaérkezésemet követően bizonyosodott be. A bejáratot egy méterre megközelítve leállítottam az órát, majd késedelem nélkül állítottam meg regény folyamát az iPod-ból. Ekkor következett be a csoda. Az óra számlapján hatalmas betűkkel volt olvasható a 22 perc 46 másodperc. Ugyanakkor az iPod ez idő alatt csak 13 perc 38 másodpercnyi hanganyagot duruzsolt a fülembe. A futások során ugyan éreztem, hogy kicsit túlfeszítem a húrt és néha-néha beúszott a látómezőmbe egy-két lila folt, egy pár fényes pont és elhomályosodott alak. Azonban ott azon a szent helyen a recepció előtt villámként ért e felismerés: Az általam látottak bizony nem a légszomjnak és a felszökött pulzusomnak köszönhető látászavarok hanem bizony féreglyukak voltak. Testem vagy annak bizonyos izma (lehetséges, hogy a szívem) megközelíthette a fény sebességét ezért képessé váltam az időutazásra. Ez hatalmas előrelépés a tudomány számára, de bizony súlyos teher az egyszerű hobbysportoló számára. Orjás teherként szakad a vállamra, hogy edzéseimmel veszélybe sodorhatom a tér idő kontínumot. Így hát két út áll előttem, folytatom edzésemet és kockáztatom az általunk ismert világ stabilitását, vagy felhagyok minden nemű mozgással, elvisz a túlsúly és egy szívroham de megmentem a Földet. Azt hiszem egy ilyen döntésnél ismerszik meg az igazi hős. Ezek után hívjatok csak Bruce Willisnek.

Szólj hozzá!

Címkék: futás

Szövetség

2010.05.26. 00:00 Gzsolt

A vásárlók tudatos félrevezetésének áldoztaként szövetséget hozok létre. Célunk a bolti eladóval szembeni jogi fellépés, a különös kegyetlenséggel elkövetett megtévesztés áldozatai érdekében. Ha kiragadunk egyet a számos eset közül, amikor a hiszékeny lelkesnek látszó amatőr futóra rábeszélik az izzadságmentes futópólót, akkor jól érzékeltetni tudjuk, milyen emberiség elleni bűntetteket követnek el nap mint nap megtorlás nélkül.

Történt ugyanis, hogy egy lelkes amatőr (kezdő, hiszékeny) futó, bankkártyáját lebegtetve felkeresett egy szakboltot, ahol minden segítséget megadtak, annak érdekében, hogy a terminálba irható számjegyek kapacitását tesztelhessék. Mivel a kártyatulajdonos nem nézte volna jó szemmel, hogy az összeg transzferálása csupán az eladó két szép szeméért történjen (pedig igencsak az volt neki, különösen azért mert egy hölgy tartozott hozzájuk) ezért engedett a kísértésnek és olyan termékeket is megvásárolt, amire a gyakorlott futó még a tekintetét sem emelné.

Nos így lettem boldog tulajdonosa egy izzadságmentes futópólónak. Ebben az lehet a trükk, hogy a póló valóban nem izzad, de ugye a gyártó rád nem vállal garanciát. Elvileg a ruhadarab tisztítása céljából elegendő lennem csak benne zuhanyoznom, amit meg is tettem az első használatot követően. Ennek ellenére ma reggelre egy sárga kénköves felhőre nyitottam rá a fürdőszobában és pólóm az emberszagból embertelenbe váltott. Igyekeztem az épületet a lehető legkisebb feltűnéssel elhagyni és a minimálisra csökkenteni a embertársaimmal való közös helységben tartózkodást is. A lift használata révén ez kudarcba fulladt, s kis híján a velem közös felvonót használó személy is hasonló cselekedetbe kezdett csak nem a kudarc hanem a meg szerepelt cselekményét kifejező igéje előtt. Nem is értem miért kerülték még a tekintetemet is a reggeli során. Pedig én mosolyogtam.

Ekkor értettem meg miért is adják el ezt a terméket kezdő futóknak. Mivel ez a ruhadarab minden körülmények között a szabadba űzi viselőjét, mert nincs az a szaglószervsérült ember, aki képes volna 2 másodpercnél tovább elviselni a szoba 30 köbméteres levegőjét. Remélem is hogy ezt az érvet nem hozzák majd fel a pereskedés alatt, mert akkor a felperesből azonnal a költségeket álló alperes leszek.

Szólj hozzá!

Címkék: ruházat

A Fecskéknek Menniük Kell

2010.05.21. 00:00 Gzsolt

Mielőtt lelkes amatőr zöldpártiak a küszöbömhöz láncolnák magukat, midőn bottal fecskefészkeket leverő Zsoltot vizionálnak maguk elé, szeretném megnyugtatni az olvasóközönséget. Nem, nem a madárpiszok bőszített fel. Nem is a közelgő telet jósoltam meg, és az aggodalom hangján szóltam, hogy a vándormadaraknak mihamarabb útra kell kelniük. Különben is, a tavasz éppen hogy csak elkezdődött. Épp csak túl vagyunk a szeszélyes áprilisi időjárással bíró májuson. Egyszerűen csak túl vagyok a teszten. Ha már nem emlékszetek, olvassatok visszább egy bejegyzést. Szóval a mai napot a „sej a mi lobogónkat fényes szellők fújják” jegyében edzettem végig. A teszt sikeres mivolta alapvető fundamentumokat ásott alá. Ha a korábbi napon nem „kényeztettem” volna magam egy fehérnemű viselésével akkor az általa okozott bőrérzékenység hiányában, bizony tökéletes tünetmentes edzést hajthattam volna végre. Be kell vallanom, szeretem magam, így ahogy vagyok: kellően sarkosan, egyesek szerint kockafejűen. De amikor a világnézetemet és az alsógatyákhoz fűződő ragaszkodásomat alapjaiban ingatja meg egy teszt, el kell gondolkozzam vajon nem kellene-e esetleg egy két sarkot csorbítani, kicsit gömbölyíteni. Még az is lehet, hogy a futás átalakít? Hát mi lesz így velem? Elhagynak barátaim, kitagad családom? Inkább nem is szaladnék ennyire előre. De azért a „zokni nélkül cipőt húzok” tesztet már nem csinálom meg. Mondom, szeretem magam, ahogy vagyok….. (voltam)  

4 komment

Címkék: edzés futás világnézet ruházat

Fecske

2010.05.19. 00:00 Gzsolt

Hosszú internetes bolyongásaim következtében feltévedtem a Nike futóklub oldalára. Ez a szolgáltatás egy ingyenes edzés és tanácsadás a Nike szponzorációjában az ország több pontján. Budapesten „szerencsés ember lévén” az egyik éppen a Margit szigeten található. A mai tervek között szerepelt, hogy jelentkezem tagnak valamint teljesítem az első intervallumos tesztemet. Erről majd később. Már eleve gyalog vágtunk neki a távnak. Elkísért Bercel és Melinda is. Én gyalog, Bercel kerékpárral, (kétkerekűvel ám!!!) Melinda rollerrel. Jelentkezésemet követően nagyon készségesen majd 15 percen át velem foglalkoztak, hogy mit szeretnék, mire figyeljek, kivel vegyem fel a kapcsolatot, melyik csoporthoz csatlakozhatom stb. Már majdnem kínosan éreztem magam, hogy csak a nadrágom Nike, a hasamon Adidas pulóver domborodik, a lábamon meg Asics cipő. Szóval mindezek ellenére nagyon rendesek voltak. Kedvet csináltak a sporthoz.

Ezt követte a sport. Az interneten talált edzésterv alapján ma 3 szór 2 perc erőteljes gyaloglást + 1:15 perc futás váltott véghezvitele volt a cél. Az ilyen edzést nevezik intervallumos edzésnek. Én nem azért csináltam, mert annyira jó vagyok, hanem mert annyira rossz. Folyamatosan ennyit nem tudnék futni. Ennek ellenére ma teljesítettem egy Hegedűs Gyula – Margit híd – Marit sziget – Árpád híd – Hegedűs Gyula kört eröltetett menetben.

Szeretném előre bocsájtani, hogy a következő sorok megzavarhatják a jó érzésű olvasó lelki nyugalmát, ezért a továbbolvasást csak és kizárólag olyanoknak javaslom aki a prűd kifejezést még csak értelmező szótárból sem ismerik.

A séta során volt alkalmam elmélkedni. Felrémlett bennem a futóbolt kedves eladójának kérdése, hogy összeérnek-e combjaim futás közben. Meg a felhúzott szemöldöke, amikor rákérdeztem, hogy ugye ezt a nadrág alsóneművel együtt viselendő. Nagyon udvariasan csak annyit mondott, hogy ő még nem találkozott olyannal, aki ezekhez a fajta sport gatyákhoz alsónadrágot is hordana. Rögtön meg is ragadtam az alkalmat, hogy bemutatkozzam. „Szia Gerebenics Zsolt vagyok, az ember, aki ezeket a nadrágokat is alsógatyával fogja hordani”. A jelek szerint revidiálnom kell nézeteimet. A séta során egyszer csak valami dörzsölésre lettem figyelmes. A férfiaknál combközökben előforduló bőrlebeny dörzsölése bizonyos körülmények között meglehetősen kellemes lehet, de azon esetekben  ennek kiváltója nem egy „fecske” típusú alsónadrág, ami megpróbálja önnön mihasznaságára felhívni a figyelmet egy meglehetősen érzékeny pontra tapintva. Isten látja lelkemet mindent megtettem, hogy ignoráljam, de amikor a terpeszben járás során már a járda mindkét oldalszegőkőjét egyszerre használtam, elhatároztam, feladom elveimet. Legalább is egy teszt erejéig. Jöjjön, aminek jönnie kell. (egészen pontosan lógjon, aminek lógnia kell. Próbát teszek a következő gyaloglásnál. Egészségem miatt aggódó barátaimat szeretném azonban megnyugtatni, hogy futási terveimet a teszt sikertelensége esetén sem adom fel. Egyrészt mert léteznek varrásmentes alsónadrágok, na és persze nemváltó műtétek is. Majd még megfontolom melyik kerül kevesebbe. Addig is rettegésben tartom a fecskéket a szekrényben. Aki nem viselkedik jól az repül.

3 komment

Felismerés

2010.05.14. 00:00 Gzsolt

A legtöbbek számára, akik remélhetőleg (gondolok itt a visszajelzést nem író barátaimra) ezt a blog-ot olvassák már világos, hogy meglehetősen földhöz ragadt ember vagyok. Talán kicsit kocka is, aminek a megtestesülése semmi esetre sem a hasam környékén keresendő. Ott a gömb kifejezés találóbb. De most nem erről szeretnék beszámolni. A szerdai futópróbálkozásom eredményeként minden reggel fellépő boka és lábszárfájdalom arra ösztökélt, hogy más a témában már jártas szakértők véleményét is felkutassam a felkészüléssel kapcsolatban. Edzésterv, jó tanács és szakértő rengeteg akad az internet világában, de egyik sem vette a bátorságot, hogy leírja, 4 hónap elegendő egy megnyugtató felkészülésre a félmaratonra. A legmerészebb tervek is 5 km könnyű lefutását vetítik elő ilyen rövid határidővel. Már-már összeomlottam célomat veszítve, amikor a következő mondatra találtam: „Az első edzésterv azoknak a futóknak szól, akik a futást nem a nulláról kezdik. (A teljesen kezdőknek idén a Félmaraton Párban versenyt vagy a Nike Ligetkört ajánljuk!)”. Hamar google-t ragadtam és már meg is volt. Nike Ligetkör 2010. Szeptember 5. 3,5 km. Nagyszerű, akkor a dátum nem változott csak a cél. De így már kicsit reálisabb.

Azért, hogy ne maradjak félmaraton nélkül az idén az alábbi merült fel bennem: 2010. December 12: Florida Gulf Beaches Holiday Halfathon (USA, Florida). Így lenne időm szeptembertől decemberig felkészülni és már nem nulláról. Van egy Németországban is de ugyan ki akar télen németországba menni ha lehet Floridába is. Érdekel esetleg valakit egy szurkolótábori szponzorált jegy?

 

Néhány perccel a post mentése után ezt követtem el:

 

9 komment

A Partraszállás

2010.05.13. 00:00 Gzsolt

Mivel a bokám továbbra sem szuperál tökéletesen mára a kerékpározást ütemeztem be. A táv igen kellemesnek volt mondható, mivel valahol a teljesítettség 90%-ánál meg kellett volna állnom unokatestvéremnél, és súlyos pusztulást előidézni a vastagkolbász puhakenyér állományában. Még soha oly elszántnak nem éreztem magam, mint ma. Talán a partra szálló amerikai katonák érezhették ennyire sürgető kényszerét a homokos partszakasz elhagyásának, mint én ma este, amikor a terített asztallal ellentétes irányban nyeregbe pattantam. Minden idők (eddig) legjobb részeredményeit produkáltam. (Ez az óra maga a csoda. Ezek Kenyában nem tudják, miről maradnak le a technika hiányában. Valószínű csak az olimpiai dobogóról nem.) Már jócskán visszafelé tartottam, amikor a messzi távolból dörgésre lettem figyelmes. Oda se neki ez csak a tüzérség. Így hát még komolyabb tempót diktáltam. Sajnos azonban belőttek. Először csak apró cseppekben, majd egyre hevesebben kezdet esni az eső. Gondoltam, mivel már most is csurom verejték vagyok igazából mindegy hogy a víz mely oldalról áztatja csatakossá ruházatomat. De ekkor következett el a vég. Megannyi repeszhez és géppuska golyóhoz hasonlóan megszórtak jéggel. Először csak egy kettő koppan a fejemen, végül Tom Hanks sisakjának éreztem a fejem a Ryan közlegény megmentésének nyitó, partraszállós szakaszában. Úgy kopogtam fejemen a jégdarabok mint az ominózus sisakon a repeszek és golyók. A jelentős különbség köztem és a sisak között, hogy ő fémből van én pedig nem. Tudom most mondhatjátok, hogy a sisak zöld is. Nos … Nem láttátok a jég méretét és a fejem színét sem. De inkább ne is bolygassuk a fájó múltat. Természetesen az edzést a gyengélkedő sátor azonnali meglátogatásával megszakítottam, és szakadó eső ellenére és a bámész, eresz alá behúzódott, városi kerékpárosok szeme láttára hazatekertem. Itthon egy gyógyító fürdő orvosolta sebeimet. Csak a finom puha kenyér és az ízletes gyulai kolbász után sóvárgó gyomrom panaszos korgását tudnám feledni.

 

A mai nap a Gyulai-csata néven fog elhíresülni:

http://connect.garmin.com/activity/33180154

3 komment

Aréna

2010.05.12. 00:00 Gzsolt

Minden egyes nappal közelebb kerülök a sporthoz. Ha jól számolok már csak 1 áll köztönk. Ez pedig az Alfa Centauri. Ha a közte és a mi napunk között lévő 4,4 fényévet leküzdőm már sportember is lehetek. Addig is lelkesen tanulom, tanulmányozom őket. Így derült fény számomra arra is hogy egyes sportokat, pályán teljesítenek. Van a futásnak is ilyen változata. Ezért hát a pályafutásom kezdetén bele szerettem volna kóstolni a pálya-futásba is. Ma este építettem egyet. Kis ország kis sport jegyében egy 80 x 120 (75 mély) cm méretű pályát építettem, falait tégla biztosítja. Természetesen a jövőben esővíz szikkasztásra szolgál majd a szülői háznál, de addig is, amíg az eső el nem ered megengedte édesanyám, hogy edzek benne. Örömmel értesítelek benneteket, hogy már majdnem sikerült 1 másodperc alá leszorítanom szintidőmet. Egyébként pedig remélem, hogy a 3 óra kemény fizikai munkát valahogy bele lehet számolni az edzések sorába, mert ha nem akkor a hétvégére tervezett két pihenőnap egyike helyett kerékpároznom kell.

Szólj hozzá!

Első lépések

2010.05.11. 00:00 Gzsolt

Minden igyekezetem ellenére ez a nap is elérkezett. Az edzés idejének folyamatos csúszása révén a délután koraestébe, a koraeste végül estébe csapott, amikor is neki láthattam edzésemnek. Valahogy nem éreztem magamban különösebben nagy elszántságot, hogy megjárjak ungot-berket biciklivel így a futás mellett döntöttem. Különben is itt az ideje kipróbálnom magam. Beöltöztem hát szépen és kimentem az utcára. Néhány kör a gépkocsi bejárón a bemelegítés látszatát keltette, pedig csak az órám GPS jelek észlelésére vártam. Valami csoda folytán Gyulán ez a villám sebességével történik meg, ellentétben Budapest belvárosával. Ez lehetett az oka, hogy a kocogás megkezdésekkor nem voltam kellőképpen bemelegedve. (Nem kimelegedve, mert a harmadik lépés után már ziháltam és patakokban folyt rólam a víz) Az izmok felkészületlensége, lehetett az oka annak is, hogy már az utca végén (375 m) megkörnyékezett a „hazamegyek és veszek egy forró zuhanyt” – kísértés. De erős voltam. Még úgy 50 lépésig. Utána viszont már erősnek kellett lennem, mert a kertekben figyelő kutyát hangos ugatásba kezdtek. Innen már csak azon szurkoltam: csak annyi erőm legyen, hogy elfussak előlük. Még 10 lépés után azonban a „nem is fáj majd annyira az a harapás” megnyugtató mantrájával láttam be, hogy az elfutás gondolata költői túlzásnak minősül. A kezdeti kifutok a gyulavári útig fiatalos tervei lecsillapodtak és a visszafutok a bárdos utcán konszolidált megvalósítássá csitultak. Felfigyeltem azonban egy különös növényfajtára. Vannak futó bokrok. Ezek képesek voltak tartani a tempómat, sót néha úgy éreztem még előzni is szeretnének. Egy-egy bokor általában a kisebbek, mellettem futottak. Legalább is nagyon nehezen hagytam el őket. Azt hiszem, jelenleg velük vagyok egy súlycsoport futás terén. De nem adom fel. Lesz ez még elkeserítőbb is.

 

u.i.: Egyébként a fogyást komolyabban kell vennem. Ez a nem egészen 2,5 km már sok volt a bokámnak.

 

Erre jártam:

http://connect.garmin.com/activity/32977747

3 komment

Határ a Csillagos Ég

2010.05.10. 00:00 Gzsolt

Miután valamennyi szükséges, és elengedhetetlen kelléket megvásároltam a futáshoz, ami egy olcsó sport, számot vettettem magammal. (Éppen az olcsósága miatt választottam. A másik alternatíva a golf lett volna. Mielőtt valaki a 2-es golfra, a német autóipar remekére gondol, ami enyhén adagoló problémás és ezért „sport”-ból heti rendszerességgel toljuk be a szervizes szakihoz, helyett a szép zöld gyepen, világos nadrágban, galléros pólóban, kesztyűvel a kezünkön sétálgatás és egy fehér labda 10 cm átmérőjű lyukba jutatása egy több hektáros területen, célú tevékenységre gondolok. Tehát a zöld gyepes golf egy kicsit drágább lett volna. De még az sem vetekszik az autós verzió csillagászati összegeivel.) Akkor tehát mivel a futás olcsó sport, mert csak egy cipő kell hozzá és egy út, a költségek már meg is állapodtak úgy 200 ezer forint magasságában. Ugyanis elengedhetetlen szükségét láttam egy a pulzusomat mérni képes GPS-szel felszerelt órának, (Garmin. Erről még majd beszámolok) futócipőnek, futó pólónak, futó nadrágnak, (ebből persze azonnal kettőt, egy „cicásat” és egy konzervatív külsővel ellátott „cicásat”. Ez olyan, hogy egy cicanadrágot összevarrtak egy normál rövidnadrággal. Nagy előnye, hogy meleg. És a másik, hogy annak NEM nézek ki benne. ) futó zokninak (ahol a jobb és bal lábra való meg van különböztetve. Biztos azért, hogy, amikor a fáradtságtól már gondolkozni is képtelen vagyok, akkor tudjam: L – R – L – R… így következnek egymás után a lábak). Tehát a minimálisan szükséges kellékek beszerzését követően kész voltam a sportnak szentelni magam. Csaba barátom teljesen helyesen állapította meg, hogy az általam elköltött összeg, szerinte az olimpián maraton futás rendszeres várományosaként számon tartott kenyai futó falujának valószínűleg az öt éves költségvetésével vetekszik. Ezért is merem félve kiejteni a számon, hogy a felkészülésemhez használatos kerékpár szállításához még egy Thule vonóhorogra szerelhető kerékpárszállítót is beszereztem. Nagyszerű találmány. Könnyű egyszerű és csak egyszer kell megvenni. Azt a tényt pedig nyugodtan elfelejthetjük, hogy általa az autó fogyasztása 100 km-ként minimum 1 literrel nőtt meg. 500 km = 5 liter gázolaj = 1500 forint. Annyiból meg bárhol lehet kerékpárt is bérelni. De ezt csak halkan, hogy senki meg ne hallja. De mindez a feledés homályába veszett, amikor a saját kerékpárom nyergében száguldozhattam gyermekkorom emlékezetes színhelyein.

 

Erre jártam:

http://connect.garmin.com/activity/32874268

3 komment

Csúzda

2010.05.07. 00:00 Gzsolt

Minden bizonnyal feltűnik majd a lelkes olvasónak, hogy mára az első futólépések megtételét terveztem, s a valóság mégis jelentősen eltér a terveimtől. Ennek két magyarázata létezik. Az első meglehetősen pórias. Ma este elfoglaltságom lévén, igyekeztem gyorsan letudni a min 45 perc mozgást. Ezt pedig a legegyszerűbben egy kerékpár nyergében tudom abszolválni úgy, hogy fejem ne az első leosztás Texas Hold’m alkalmával koppanjon az asztalon. Persze ez érthető.

De itt jön a másik sokkal magasztosabb cél. Fülembe jutott a hír, hogy az Árpád híd – Északi Vasúti Összekötő híd magasságában a parton (de mindenképpen a kerékpár út vonalában) nagy mennyiségben rajzó muslicák igencsak unatkoznak. Márpedig ez olyan természetű dolog, ami már csak humanitárius megfontolásból sem maradhat így. Ezért hát beleerősítettem, hogy már izzadt testel, de legfőképpen verejtékben bő kopasz homlokkal örvendeztessem meg őket. Mit ne mondjak osztatlan sikert arattam. (Értem ezalatt, hogy egy raj sem volt hajlandó feloszlani érkezésemet látva.) Élvhajhász muslicák százai hódoltak a régóta szunnyadó vizicsúzda szenvedélyüknek homlokomtól egészen a szemem könnytengeréig. Külön örömet szerzett számukra, hogy így extrém sporttá avanzsált a kerékpározásom, mivel szemem többet volt csukva mint nyitva. A túra egyébként annyira jól sikerült és a kerékpár út is kifejezetten jó, hogy ígéretet tettem, hogy hamarosan visszatérek.

 

Az útvonalat hamarosan publikálom.

 

íme: 

http://connect.garmin.com/activity/32874254 

1 komment

Hídkör

2010.05.06. 00:00 Gzsolt

Mitután sikeresen megvásároltam a valamennyi elképzelhető és elképzelhetetlen ketyerét, amire szükségem lehet a futás során ma KERÉKPÁRRA pattantam. Persze kifogásom is volt. Abban jó vagyok. A kifogás pedig úgy szólt. A 102,6 kilogramm nem baráti a térdemnek, bokámnak, stb. (A be nem vallottak közé felsorolnám, hogy ha nagyon messze kerülnék a bázisul szolgáló lakásomtól, akkor még mindig egyszerűbb hazagurulni, mint megtört hadakat idézve hazakullogni.) Egyszóval kerékpároztam. A Margit-szigeti blokádnak köszönhetően a sziget ma nem szerepelt az uticélok között. Azonban ha már a rakparthoz közel lakom, gondoltam csinálok egy Szabadság híd – Árpád híd kört. Este lévén gondoltam nem lesznek sokan és még a kivilágított városban is gyönyörködhetem majd néha. Sajnos azonban a néha sohába csapott át. Nem tudom ki próbált már a pesti oldalon eljutni északról az Országházon túlra kerékpárúton, de ha még nem próbáltátok akkor nem tudjátok miből maradtatok ki. A Lánchídig egész jó. Onnan azonban már rémálom. De félre a panasszal. Majd a budai oldal kárpótol, gondoltam. Rosszul. Ott viszont a járda, kerékpárút vagy nem tudom minek nevezzük minősége egyszerűen csapnivaló. Biztos itt próbálkoztak a lelkes aszfaltozók életük első patchwork-jével (folt hátán folt) mert bár igazán sok foltot sikerült összehozzanak, de a találkozások eldolgozásán még kétség kívül volt mit csiszolniuk. A felüdülés csak a Margit híd - Árpád híd budai szakaszán ért. Már ha az éjszaka a Duna parton sárban kerékpározást annak nevezhetjük. Biztos elnéztem egy táblát, ami a megfelelő irányba terelt volna. Már ha volt ilyen. Na nem a tábla, annak létezésében nem kételkedem. Sokkal inkább a helyes irány létezése nem bizonyított. Igaz az értelemszerű és a kerékpárút tervező helyes irányról alkotott képe mutat némi eltérést, de nézzük el neki. Ő bizonyára autóval jár. Azonban ez az apró hiba - úttévesztés - némi kilátástalan értelmetlen karistolásba csúcsosodott ki, amikor is próbáltam feljutni a híd déli oldalára. Végül egy pár lépcsőfok abszolválásával azért ez is sikerült. Innen már csak haza kellett gurulnom. Holnap már nem menekülök gyalog vágok neki a távnak.

 

connect.garmin.com/activity/32427962

Szólj hozzá!

Társaság

2010.02.26. 00:00 Gzsolt

Az ötödik napja tartó már-már kimerítő edzéseim során észre kellett vennem, hogy nem túl sok tagot számlál a tábor, kiknek körében űzöm a felkészülés. Egészen pontosan egy főből áll népes kis csapatom. Ez felvetette a kérdést, hogy vajon a pólómból meglehetős folytonossággal patakzó izzadság e a bűnös, vagy csak egyszerűen a sport, természeténél fogva magányra ítél. Na, nem azért mert sikereim révén már megközelíthetetlen lennék, vagy gyengeségem miatt kirekesztenének. Bár ez utóbbi még tűnhet valószínűnek is. Egyszerűen csak ilyen. Csakhogy, az ember mint társas lény, és jómagam mint ember, még a magányomban is társaságot keresek. Különösen igaz ez, amikor a Finn hóval borított járdákat róvom, két oldalt 60 – 70 centiméteres hófal között és a vastag fehér lepel alatt nyugvó erdőben gyönyörködöm. Ilyenkor találni kell valakit, akivel meg lehet ezt az élmény osztani. Az illető férfi, 36 éves, azonos az érdeklődési körünk, mi több még a farmer méretünk is egyezik. Igaz ez nem egy új kapcsolat sokkal inkább egy régi ismerős újbóli felfedezése. Hajdanán öntudatomra ébredésemkor minden pillanatomat meg akartam osztani vele, majd elegendők lettek a percek, órák, napok. Önfelfedezésem óta, azonban eltelt 30 év és néhány önismereti szakkör. Ez alatt megismertem, tudom, mit szeret, mit nem, minden titka nyitott könyv előttem. Egész veséjéig – sőt még mélyebbre is – látom minden hibáját. Tehát lassan fokozatosan a jóból is megárt a sok jegyében manapság jó, ha hetente egyszer rányitom az ajtót. Csakhogy itt egy új helyzet. Hosszú percekre, mi több, ha majd a kondícióm engedni egyszer hosszú órákra össze leszek vele zárva. Kénytelen kelletlen újra fel kell fedezzük egymást. S meglepetés ugyan de tartogatok még meglepetést magam számára. Például soha nem gondoltam volna, hogy ilyen aprólékosan képes vagyok figyelni testen minden rezdülésére. Úgy mint, miért zsibbadnak újaim a háromnegyed órás sétán a 20 – 25 perctől, amikor gyalog megyek vagy jövök a munkahelyemre. Gondolom a vállamon nyugvó 12 kilós laptop táskának semmi köze nincs a dologhoz. Vagy például képes vagyok olyan apróságokra is figyelni, mint a lépéseim ritmusa, vagy a hó ropogásának hangja különböző letaposottsági szint esetén. Azt hiszem hamarosan ki kell találjak valamit, hogy elkerüljön az őrület. Lehet, hogy ezért hallgatnak sokan zenét? Én is próbálkozom vele, de bármilyen hangosan is szól valahogy a gondolatoknak mindig sikerül túlkiabálniuk. Megoldásra egyik ötletem, hogy sorra veszem a világ problémáit egyesével megoldom őket. Van egy sejtésem, hogy ez majdnem elegendő. A maradék három - négy hónapban szeptemberig meg majd barkóbázom magammal. Megoldásként azt is hallottam, hogy ilyenkor ki kell kapcsolni. De hogyan kapcsolhatnék ki amikor az életben maradásért küzdök. Talán egyszer, a nagyon távoli jővőben erre is képes leszek. Addig is marad a zene és a „mit is írok majd a blogba” gondolatköre.

Szólj hozzá!

Lúdtalp

2010.02.25. 00:00 Gzsolt

Igaz a maraton lefutására készülök számára a cím kicsit riasztóan hangozhat, de aggodalomra semmi ok. Én csak fél maratonra készülök. Rendelkezem tehát egy adottsággal. Arra tanítottak, hogy próbáljak meg mindent pozitívan látni. Ezért lehetséges, hogy a lúdtalp adottsággá avanzsál. Különösen, ha előnyt tudunk belőle kovácsolni. Történt ugyanis, hogy lúdtalpamnak köszönhetően, egyszerre két állásajánlatot is kaptam. Egyet Nils Holgersson-tól, egyet pedig Ludas Matyitól a megüresedett vezérlúd állásának betöltésére. Igyekezve nem megbántani őket, visszautasítottam a lehetőségeket, arra hivatkoztam, hogy jelenleg egész jól elevickélek tanácsadóként. Persze a biztonság kedvéért kértem egy – egy névjegyet. Ki tudja, mit hoz a jövő. Csakhogy Nils méreténél fogva nem hord magánál névjegykártyát, Matyinak meg csak 25 botja volt. (fáj is egy kicsit ha ülök, de legalább soha nem felejtem el hol találom).

Tehát visszatérve a rendkívüli ajánlatokat lehetővé tevő kondíciómra. Most hogy kéthetente csütörtök este és péntek reggel 45 percet sétálok a munkába és onnan vissza elkezdtem érezni a talpamat. Édesanyám legelső reakciója szerint gond van a cipőmmel. Amiben igaza is van. De kiegészíteném azzal, hogy a talpbetétem is felülvizsgálatra szorul. Elvileg félévente meg kellene nézetni, de annak, hogy megkaptam mar több mint egy éve. Ezért hát mielőtt az edzés túl komolyra fordulna, meg kell, látogassak egy ortopédust. Ott majd feszengek egy kicsit az üvegasztalon, hogy végül megállapíttassék, lúdtalpam semmit sem javult. Erős igénybevétel nem javallott. Ekkor majd új orvost keresek. Lehetőleg magánt. Ő kifejezetten javallani fogja, mert tudja, ha majd a bokám, térdem tönkremegy a nem megfelelő lábfejtartásom miatt akkor a hosszú évek igen költséges kezeléseire is hozzá fogok járni. Addig is spórolok az eljövendő orvosi költségekre. Most már érthető miért nem telik normális futócipőre.

Szólj hozzá!

Triatlon

2010.02.23. 00:00 Gzsolt

Engedjétek meg, hogy egy sajtóhiba javításával kezdjem a mai napot. Történt ugyanis, hogy a 2010. február 21-ére keltezett bejegyzés téves adatokat közölt. Ha feltételezzük, hogy nem vagyok Gergely pápával azonos - vagy legalább is hozzá hasonlatos - és nem hajtottam végre naptárreformot, akkor bizony február 21 és szeptember 5 között nem 6 hónap és 13 nap van, hanem csak 6 hónap és 11 nap. Valószínűleg ezzel a két nappal igyekeztem megnyugtatni magam, hogy a reptéri váróban elfogyasztott omlós, puha, sajttal megszórt tetejű, pogácsák és a kávésbögre mellett megbúvó pöttyös túró rudi még nem számít. Csak az a fránya rendszeretetem ne lenne, ami ezen apróságok felett sem hajlandó szemet hunyni. Röviden. Csak 11 nap. Igenis számít! ….. De akkor is mennyei volt!!!

Ma a kollegák körében töredelmesen beismertem, bukásom. Hogy, hogy nem azonnal akadtak segítő szándékú tanácsokban bővelkedők, aki rávilágítottak a hibám mibenlétére. Szerencsére csak a sportolással kapcsolatosra. Beszámolóm alapján levont konklúzió szerint nem megfelelően osztottam be az erőmet. Hiába érveltem, hogy a „nincs”-et nem nagyon lehet beosztani, győzködtek, hogy de próbáljam csak meg lassan fokozatosan teljesítményem 70 %-án csinálni a feladatokat. Gondoltam sokat nem veszíthetek, teszek egy próbát. Ezúttal az AC/DC helyett Auth Csilla biztosította az ütemet, és megpróbáltam nem az életemért futni az első három percben. Lássatok csodát sikerült, a percek csak úgy száguldoztak. Már-már úgy éreztem második próbálkozásomat siker fogja koronázni, amikor a törölközőért nyúlva elvesztettem az ütemet. Persze ez nem okoz gondot, ha a táncparketten vagyunk, maximum a lábunkra lépnek. Nem úgy ám a „cross trainer”-en (Megtanultam ám a nevét. :O) ). Ezen ugyanis a stabil talajt egy ellipszis pályán mozgó tálca helyettesíti. Itt ütemet veszíteni egyenértékű a biztos halállal, de legalább is a padló arccal történő érintésével. Szerencsére mindkettőt sikerült elkerülnöm, de eközben a szerkezet tett egy fél fordulatot hátrafelé. Ilyet pedig rendeltetésszerű használat esetén ugye nem szabad neki, éppen ezért a számlálót szépen le is nullázta. Pedig már olyan jól mutatott az a 15-ös szám. Gondoltam, ha törik, ha szakad, akkor is végig csinálok egy teljes menetet ma. Ezért hát nulláztam és nekivágtam a második 20 percemnek. (Persze a második itt költői túlzás mivel az első csak 15 perc 12 másodperc volt) Végezetül minden agysejtemmel az ütemre koncentrálva teljesítettem. Igaz a levezető 2 perc már elmaradt, de így is örültem, hogy lábaim nem csuklottak össze. Le is ültem gyorsan egy szobabiciklire, és ha már ott voltam tekertem egyet a gépen. Hát nem felvillantak ezen is a számok. Nem szerettem volna megsérteni, hogy dolgavégezetlenül lesz kénytelen kioltani számlálóit nullázni így itt is eltöltöttem 20 percet, de most különös figyelmet fordítottam a levezetésre is. Sokkal könnyebb ám ezen apróságokra figyelni, ha az ember feneke alatt szék, de legalább is egy ülés van. Ekkor ért a felismerés, hogy az elvégzett két feladat, mármint a futás és a kerékpározás a triatlon két száma, és a részeredményeket látva - senkinek a gépe nem került egy centivel sem előrébb, mint az enyém, tehát - eddig holtversenyben az első vagyok. Már csak a tervezett úszásnál kell megőriznem előnyömet. Itt ugyan akadtak kihívók, különösen a virágmintás gumi úszósapkában evickélő néni nem nézte jó szemmel élre törésemet, de egy két könyöklés és jól irányzott rúgás után már indult is a szaunába. Így hát az elvégzett munka eredményeként felléphettem a képzeletbeli pódiumra és átvehettem a Crown Plaza triatlon képzeletbeli arany medálját. Most a dicsfényben fürödve próbálom magam rávenni, hogy holnap reggel 7-kor lemenjek és megismételjem a sikereket. Csak ezúttal kevesebb kihívóval szembesülve.

Szólj hozzá!

Valóság

2010.02.22. 00:00 Gzsolt

A tegnap esti repülőúton utána számolva ráébredtem a szomorú valóságra. 2010. szeptember 5-ig már csak 6 hónap és 13 nap van hátra. Mivel eddig a februárt a „fogyjunk le, hogy ne menjen tönkre egyik izületünk se” fázisnak szenteltem, - mondanom sem kell, nem túl nagy sikerrel - úgy határoztam, hogy ma este nekifogok az munka nehezebb végének is. Ha szépíteni szeretném, akkor azzal kezdeném, hogy reggel 6:50-kor (Magyar idő szerint 5:50-kor !!!) már a buszon zötyögtem a munkába, ezért nem voltam fizika teljesítőképességem csúcsán, de sajnos az alant olvasható teljesítményen ez a szépítés oly kevés, mint anyahajó farán egy ponthegesztés.

Este megérkezve a Crown Plaza Hotel-be gyorsan átvedlettem sportemberré és már viharzottam is le a konditerembe. Erre a hétre kifejezetten a Crown Plaza volt tervezve, mivel itt sokkal színvonalasabb az edzőterem. Rövid adminisztrációt követve már ugrottam is a „kezes lábas” masinára. (Ez az a valami, amin az ember úgy csinál, mintha gyalogolna, és közben a kezével egy botot mozgatva rángatja maga alatt a talajt. Később majd biztos megtudom a nevét is.) A megfelelő hangulat eléréséhez kiválasztottam egy AC/DC albumot, mert ugye mégsem gyalogolhat az ember Frank Sinatra-ra. Még le találnék táncolni a masináról. Szóval fel a gépre és nekifogok a sétának. Ennek köszönhetően felvillannak előttem a számok. Ezek arra szolgálnak, hogy az elektronika előnyeit kihasználva beállíthassuk, mégis mit szeretnénk csinálni. Hegyet mászni, gyalogolni, lovagolni, vagy vitorlázni. Mindezt egy és ugyanazon gépen. Ki is választottam a Fat Burn (direkt forditásban: Zsír Ég) funkciót, miközben jobb szememmel lopva ellenőriztem a porral oltó helyzetét. Az idő intervallum húsz perc automatikus, nem állítható. Gondolom ennyi idő kell a tűzoltóknak a helyszínre éréshez. Hatalmas elánnal nekifogtam a munkának. Repült az idő. Egészen 3 percig, amikor is a számlálóra tekintve gyanakodni kezdtem a gép megbízható működésére. Újabb perc elmúltával már kezdett is homályosodni a kijelző. Na, gondoltam igazam volt ez a gép nem jó. Később sajnos kiderült, hogy a géppel semmi probléma nincs mindössze a rólam patakzó izzadság függönyön keresztül opálosodtak meg a számok. Gyorsan törölközőt ragadtam és elhárítottam az akadály. Ekkor vettem észre, hogy a szoba szellőztetésével lehet valami probléma, mert kezdett elfogyni a levegő. Még szerencse, hogy képzett – majdnem végzett – épületgépész vagyok igy azonnal tudtam, hogy itt csakis a ventilátor lehet a ludas. Annak is az a baja, hogy nem egy lélegeztető gépé és nincs közvetlen az én tüdőmre kötve. Ekkor már az elérhetetlennek tűnő 10 perces időnél tartottam. Gondoltam hurrá már csak még egyszer ennyi és végeztem a mára tervezett ELSŐ feladattal. De sajnos a 11.-már sehogy sem akart közeledni és valahol a 11 és 12 között úgy határoztam, hogy nem szeretném az estét az intenzív osztályon tölteni ezért feladtam. Leszálltam a gépről és maradék önbecsülésemet összekaparva megpróbáltam a legkevesebb zihálással eljutni a liftig. Sikerült. A szobában bezuhantam az ágyba és azon küzdöttem, hogy meggyőzzem a tüdömet jobb neki odabent. Úgy öt perc (Na jó nem szépítek 15. Tekintsük elírásnak) múlva felöltöttem az úszónadrágomat és lementem úszni egyet. A szokásos 20 hossz a szokásos módon jól ment. El is gondolkoztam a maraton leúszásán, csakhogy ahhoz elég sok utcát fel kellene bontani Budapestent.

A mai nap teljesítményének fényében újabb tervet kell kidolgozzak. Azt hiszem a kezdeti 2 év mataron, majd 6 hónap félmaraton módosulni fog. Erre hétre mondjuk így: 20 perc a kezes lábason.

Szólj hozzá!

Motiváció

2010.02.21. 00:00 Gzsolt

Azt hiszem, hibát követtem el. Persze ez úgy hangzik mintha eddig egyet sem vétettem volna, holott sajnos ez nem igaz, de a maratonnal kapcsolatosat most először. Ha nem számítjuk, hogy a puszta tervének megszületése hiba volt. Szóval jó szokásomhoz híven boldogan osztottam meg baráti társaságommal milyen feladat megvalósításán fáradozom – egyenlőre csak képletesen értendő. Ez jól is hangzott, meg ugye beszédtémát is adott egy két kávé és elfogyasztott ebéd mellé, csakhogy közeleg „a már nem halasztható tovább a kezdés” és valahogy már nem tűnik annyira nagyszerű ötletnek. Mindeközben a „számon kérők”, figyelemmel kisérők száma lassan elérte a 20 – 30 fős létszámot. Ennyi ember előtt már nem szereti magát kellemetlen helyzetbe hozni (blamálni) magát az ember. (Persze az igazat megvallva éppen ez volt a cél. Mármint, hogy ne tudjak meghátrálni.) Ezért hát azt hiszem fel kell hagynom a „jövő héten feltétlen elkezdem” bejegyzések írásával.

Valahogy olyan érzésem van, hogy nem ez lesz életem legszebb tavasza – nyara. :O)

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása