Persze mindig is tudtam, hogy nem vagyok egy hős alkat. Nem duzzadnak izomtól pólóim, szám sarkából nem lóg cigaretta és merem remélni, hogy csökevényes agyam nagyobb egy borsószemnél, de legalább Rambo-ét meghaladja. Mégis szomorú a felismerés, hogy ismert világunk megmentését a tér idő kontinum stabilitását fel kell adjam személyes érdekeim, vagy legalább is vélt egészségem megóvása érdekében.

Az útvonalat látva jogosan merülhet fel bennetek a kérdés vajon miért kerestem fel a Nemzeti Vagyonkezelőt. Nos, a válasz nagyon egyszerű. Mivel a már második napja edzem ismét és képes vagyok egyhuzamban megállás nélkül teljesíteni 7 km-t, jogosan érzem, hogy teljesítményem nemzeti kincs. Ezért hát sorban álltam, hogy lajstromba vegyenek. Holnap vissza kell mennem, hogy fotót készíthessenek, mert képem közvetlen a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata mellé kerül majd. Egy apró kellemetlenséggel sajnos számolnom kell. Mivel a gyakorlat beigazolta, hogy az öntapadós leltári azonosító folyton leesik ezért a tetoválást javasolták egy eldugott, mások által nagyon ritkán látott helyre. Még gondolkozom, hogy valóban szeretnék-e nemzeti kincs lenni.