Minden bizonnyal feltűnik majd a lelkes olvasónak, hogy mára az első futólépések megtételét terveztem, s a valóság mégis jelentősen eltér a terveimtől. Ennek két magyarázata létezik. Az első meglehetősen pórias. Ma este elfoglaltságom lévén, igyekeztem gyorsan letudni a min 45 perc mozgást. Ezt pedig a legegyszerűbben egy kerékpár nyergében tudom abszolválni úgy, hogy fejem ne az első leosztás Texas Hold’m alkalmával koppanjon az asztalon. Persze ez érthető.
De itt jön a másik sokkal magasztosabb cél. Fülembe jutott a hír, hogy az Árpád híd – Északi Vasúti Összekötő híd magasságában a parton (de mindenképpen a kerékpár út vonalában) nagy mennyiségben rajzó muslicák igencsak unatkoznak. Márpedig ez olyan természetű dolog, ami már csak humanitárius megfontolásból sem maradhat így. Ezért hát beleerősítettem, hogy már izzadt testel, de legfőképpen verejtékben bő kopasz homlokkal örvendeztessem meg őket. Mit ne mondjak osztatlan sikert arattam. (Értem ezalatt, hogy egy raj sem volt hajlandó feloszlani érkezésemet látva.) Élvhajhász muslicák százai hódoltak a régóta szunnyadó vizicsúzda szenvedélyüknek homlokomtól egészen a szemem könnytengeréig. Külön örömet szerzett számukra, hogy így extrém sporttá avanzsált a kerékpározásom, mivel szemem többet volt csukva mint nyitva. A túra egyébként annyira jól sikerült és a kerékpár út is kifejezetten jó, hogy ígéretet tettem, hogy hamarosan visszatérek.
Az útvonalat hamarosan publikálom.
íme:
