A szeptember 1-i lendület még tart. Ki tudja meddig még, ezért hát meglovagoltam. Na meg persze a kerékpáromat is.

Ma Reggel meglepő fordulatként a Margit-híd egészen jól járható volt. Éppen ezért a szigetre való bejutás sem okozott nagyobb nehézséget leszámítva azon apróságot, hogy a gyalogosok minduntalan lassításra kárhoztattak. Most természetesen magamra zúdítottam valamennyi gyalogos haragját, amiért nyilvánosan felvállaltam, hogy nem szálltam le kerékpáromról az átkelés során. Igen töredelmesen bevallom így tettem. Persze ha kiszámoljuk, hogy egy gyalogos nyugodt sétálás közben mintegy 80 cm-t használ el. Egy kerékpár kormány 75-80 cm hosszú így a kerékpáron ülő ember pont elfér a gyalogos nyomvonalában. Viszont ha arra kárhoztatjuk, hogy "szájjonle", akkor a saját sétáló szélessége (80 cm) összeadódik a kormány fesztávjának felével 37,5 – 40 cm, ami akárhogy is vesszük 120 cm körül van. Kérdem én mi a jó abban, ha az egyébként jó esetben 180 cm széles korlátok közti útból egy kerékpárját toló emberrel elhasználjuk a tér több mint felét? Különösen érdekesen alakul ez a híd és a sziget összekötő szakaszán. Itt még gyalogosan is összeér az emberek válla. De persze érthető okokból. Ha ugyanis a korlátot nem tennék fel a járdára, akkor a művezető nem tudna autóval jönni munkába. Márpedig az nem várható el tőle, hogy gyalogoljon. Azon a keskeny járdán?!