Mitután sikeresen megvásároltam a valamennyi elképzelhető és elképzelhetetlen ketyerét, amire szükségem lehet a futás során ma KERÉKPÁRRA pattantam. Persze kifogásom is volt. Abban jó vagyok. A kifogás pedig úgy szólt. A 102,6 kilogramm nem baráti a térdemnek, bokámnak, stb. (A be nem vallottak közé felsorolnám, hogy ha nagyon messze kerülnék a bázisul szolgáló lakásomtól, akkor még mindig egyszerűbb hazagurulni, mint megtört hadakat idézve hazakullogni.) Egyszóval kerékpároztam. A Margit-szigeti blokádnak köszönhetően a sziget ma nem szerepelt az uticélok között. Azonban ha már a rakparthoz közel lakom, gondoltam csinálok egy Szabadság híd – Árpád híd kört. Este lévén gondoltam nem lesznek sokan és még a kivilágított városban is gyönyörködhetem majd néha. Sajnos azonban a néha sohába csapott át. Nem tudom ki próbált már a pesti oldalon eljutni északról az Országházon túlra kerékpárúton, de ha még nem próbáltátok akkor nem tudjátok miből maradtatok ki. A Lánchídig egész jó. Onnan azonban már rémálom. De félre a panasszal. Majd a budai oldal kárpótol, gondoltam. Rosszul. Ott viszont a járda, kerékpárút vagy nem tudom minek nevezzük minősége egyszerűen csapnivaló. Biztos itt próbálkoztak a lelkes aszfaltozók életük első patchwork-jével (folt hátán folt) mert bár igazán sok foltot sikerült összehozzanak, de a találkozások eldolgozásán még kétség kívül volt mit csiszolniuk. A felüdülés csak a Margit híd - Árpád híd budai szakaszán ért. Már ha az éjszaka a Duna parton sárban kerékpározást annak nevezhetjük. Biztos elnéztem egy táblát, ami a megfelelő irányba terelt volna. Már ha volt ilyen. Na nem a tábla, annak létezésében nem kételkedem. Sokkal inkább a helyes irány létezése nem bizonyított. Igaz az értelemszerű és a kerékpárút tervező helyes irányról alkotott képe mutat némi eltérést, de nézzük el neki. Ő bizonyára autóval jár. Azonban ez az apró hiba - úttévesztés - némi kilátástalan értelmetlen karistolásba csúcsosodott ki, amikor is próbáltam feljutni a híd déli oldalára. Végül egy pár lépcsőfok abszolválásával azért ez is sikerült. Innen már csak haza kellett gurulnom. Holnap már nem menekülök gyalog vágok neki a távnak.
