Azt hiszem, hibát követtem el. Persze ez úgy hangzik mintha eddig egyet sem vétettem volna, holott sajnos ez nem igaz, de a maratonnal kapcsolatosat most először. Ha nem számítjuk, hogy a puszta tervének megszületése hiba volt. Szóval jó szokásomhoz híven boldogan osztottam meg baráti társaságommal milyen feladat megvalósításán fáradozom – egyenlőre csak képletesen értendő. Ez jól is hangzott, meg ugye beszédtémát is adott egy két kávé és elfogyasztott ebéd mellé, csakhogy közeleg „a már nem halasztható tovább a kezdés” és valahogy már nem tűnik annyira nagyszerű ötletnek. Mindeközben a „számon kérők”, figyelemmel kisérők száma lassan elérte a 20 – 30 fős létszámot. Ennyi ember előtt már nem szereti magát kellemetlen helyzetbe hozni (blamálni) magát az ember. (Persze az igazat megvallva éppen ez volt a cél. Mármint, hogy ne tudjak meghátrálni.) Ezért hát azt hiszem fel kell hagynom a „jövő héten feltétlen elkezdem” bejegyzések írásával.
Valahogy olyan érzésem van, hogy nem ez lesz életem legszebb tavasza – nyara. :O)
