Sosem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek erre. Emlékszem vágyakozó pillantásaimra gyaloglásaim során, amikor a mellettem elfutók távolba vesző alakja után tekintve sóvárogtam az általuk nyújtani tudott teljesítményre. És elérkezett a nap! Ma lefutottam életem első Töölönlahti-i körét. Igaz mindössze 2,3 km-ről van szó. Mégis… Folyamatosan, megállás nélkül, kocogva körbeértem. Valahogy már a szálloda recepciójának elhagyását követően éreztem ma valami nagy dolgot fogok véghezvinni. Visszaérkezésemkor igazi, őszinte örömet éreztem. Ha ilyen egy kis ember kis célját teljesíteni milyen lehet megnyerni egy versenyt? Kezdem érteni a meghatottságukat. A következő cél a szigetkör. Az 5,3 km. De egyenlőre ennek is sokáig örülni fogok.