HTML

Linkblog

Egy kezdő futó megpróbáltatásai

Ez a blog hivatott beszámolni minden gyötrelmemről, amin keresztülküzdve magam, végül nulla tapasztalatról indulva 2 éves terv eredményeként lefutom a maratoni távot. Az óra ketyeg. A határidő vészesen közeleg. 2011 szeptember. Tik-tak-tik-tak.

Friss topikok

  • Gzsolt: Igen nos szerencses esetben csak a blog-bejegyzesek maradtak volna el, de sajnalatos modon az edze... (2011.02.07. 05:50) Fél vegyes
  • vörös g: Ugye, hogy ugye?! Kis élet= kis örömök. Én már annak is örülök, hogy reggelenete betalálok a mátr... (2010.09.18. 11:09) Megcsináltam!
  • vörös g: Ember, küzdj és bízva bzzál!! (2010.09.18. 11:04) Közlekedésmatek
  • vörös g: Jaj, jaj, jaj! Nagy a baj! Szegény, szerencsétlen! Javaslom látogass Puszira és állj meg a kapumba... (2010.09.18. 11:03) Világ Terhei
  • Gzsolt: A Kusturica film nekem is eszembe jutott, de egyenlőre ezekről a magasságokról még ábrándozni sem ... (2010.09.14. 10:58) Másodállás

Hídkör

2010.05.06. 00:00 Gzsolt

Mitután sikeresen megvásároltam a valamennyi elképzelhető és elképzelhetetlen ketyerét, amire szükségem lehet a futás során ma KERÉKPÁRRA pattantam. Persze kifogásom is volt. Abban jó vagyok. A kifogás pedig úgy szólt. A 102,6 kilogramm nem baráti a térdemnek, bokámnak, stb. (A be nem vallottak közé felsorolnám, hogy ha nagyon messze kerülnék a bázisul szolgáló lakásomtól, akkor még mindig egyszerűbb hazagurulni, mint megtört hadakat idézve hazakullogni.) Egyszóval kerékpároztam. A Margit-szigeti blokádnak köszönhetően a sziget ma nem szerepelt az uticélok között. Azonban ha már a rakparthoz közel lakom, gondoltam csinálok egy Szabadság híd – Árpád híd kört. Este lévén gondoltam nem lesznek sokan és még a kivilágított városban is gyönyörködhetem majd néha. Sajnos azonban a néha sohába csapott át. Nem tudom ki próbált már a pesti oldalon eljutni északról az Országházon túlra kerékpárúton, de ha még nem próbáltátok akkor nem tudjátok miből maradtatok ki. A Lánchídig egész jó. Onnan azonban már rémálom. De félre a panasszal. Majd a budai oldal kárpótol, gondoltam. Rosszul. Ott viszont a járda, kerékpárút vagy nem tudom minek nevezzük minősége egyszerűen csapnivaló. Biztos itt próbálkoztak a lelkes aszfaltozók életük első patchwork-jével (folt hátán folt) mert bár igazán sok foltot sikerült összehozzanak, de a találkozások eldolgozásán még kétség kívül volt mit csiszolniuk. A felüdülés csak a Margit híd - Árpád híd budai szakaszán ért. Már ha az éjszaka a Duna parton sárban kerékpározást annak nevezhetjük. Biztos elnéztem egy táblát, ami a megfelelő irányba terelt volna. Már ha volt ilyen. Na nem a tábla, annak létezésében nem kételkedem. Sokkal inkább a helyes irány létezése nem bizonyított. Igaz az értelemszerű és a kerékpárút tervező helyes irányról alkotott képe mutat némi eltérést, de nézzük el neki. Ő bizonyára autóval jár. Azonban ez az apró hiba - úttévesztés - némi kilátástalan értelmetlen karistolásba csúcsosodott ki, amikor is próbáltam feljutni a híd déli oldalára. Végül egy pár lépcsőfok abszolválásával azért ez is sikerült. Innen már csak haza kellett gurulnom. Holnap már nem menekülök gyalog vágok neki a távnak.

 

connect.garmin.com/activity/32427962

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futazsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr111980902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása